.
Mivel a közpénzből finanszírozott MTV-n már nem lehetne olyan politikai riportműsort leadni, amit néhány ezer embernél többen megnéznének, ezért valakinek az a szenzációs ötlete támadt, hogy, ha a miniszterelnök karácsonykor a tömegekhez kíván szólani, akkor erre a legalkalmasabb közvetítési forma az, ha a Hajdú Péter nevével fémjelzett Frizbiben adja át mondanivalóját.
Az ideát lehetne minősíteni, vagy vitatkozni róla, de nincs értelme. Minden politikai felhang nélkül azonban csak meg kell jegyezni, hogy aki szerint bármely pártnak, politikai irányzatnak pozitív megítélést adhat, ha HP-nek adja karácsonyi interjúját, az még nyugodtan beiratkozhat egy továbbképzési kurzusra Thürmer Gyulához.
Na de mirólunk lehet tudni, hogy mindig kukacosak vagyunk. Ugyan, most az egyszer miért ne lehetne az ország száguldó riporterére bízni egy kiemelkedő szakmai feladatot? Elvégre őt is csak anya szülte nem?
Persze bizonyos kvalitások még egy ilyen ünnepi beszélgetéshez is szükségeltetnek, amikor a miniszterelnök, mint atya a gyermekeihez néhány meleg hangú szólamban szilárdítja meg a választókban, a beléje vetett bizalmat. Most mit is tesz ilyenkor egy szakmailag képzett riporter? RIPORTER. Igyekszik a megengedhető keretek között a maximális udvariasságot nem feledve, néhány komolyabb kérdést feltenni, amivel azt a látszatot kelti, hogy az egész beszélgetést nem próbálták el legalább hatvanszor. Hogy a nézőben meglegyen az az illúzió, hogy a politikai mesterkedések ellenére a rátermett riporter azért csak képes egyet-egyet odaszúrni a kisemberek nevében.
Péterünk felvezetésében lelkendezve bejelentette, hogy a miniszterelnök elfogadta a meghívását a Frizbibe. Eközben persze nem rogyott le alatta a szék. Sőt olyan bamba pátoszt sikerült varázsolnia az arcára, ami minimum egy nívó díjat érdemelne. Az nem zavarta, hogy a Frizbi stúdiója helyett Orbán Viktor dolgozószobájában ül és közben olyan testtartásban feszeng, amit a saját stúdiójában legfeljebb egy erőteljes gyomorgörcs esetén tudna abszolválni. A miniszterelnökben azért volt legalább annyi kültelki csibészség, hogy a beköszöntőt hallva mosolygott egy olyat, amikor a pszichiáter hallgatja Pistike sztoriját az óvónéni sokadszorra lehúzott bugyijáról.
Na de félre a pikírt megjegyzésekkel! A mór megteszi a kötelességét a mór majd mehet máskor is Mohamedhez. HP persze azért a látszat kedvéért próbált kemény kérdéseket is feltenni. A köztudottan komoly szónoki képességekkel megáldott riportalanyának ezek az alibi próbálkozások Kb. annyi nehézséget okoztak, mint vak lónak lefejelni a tűzfalat. A műsor csúcspontja egyébként minden bizonnyal az volt, amikor a nehéz életéről közismert Hajdú az iránt érdeklődött, hogy vajon a hozzá hasonló kisemberek sorsa mikor javul jelentősen. Eközben ismételten nem szakadt le alatta sem a födém, sem az arcából egy jelentős darab. A nézők egy része pedig talán elégedetten dőlt hátra:
Hát mégis igaz, a mi Péterünknek is vannak anyagi gondjai. Ezek szerint tényleg nem volt pletyka, amit a zöldségesnél rebesgetnek, hogy már a napi pedikűrt is meg kell gondolnia. Hiába, lám őt is pofozza az élet!
A miniszterelnök persze megnyugtatja a sorstársaiért aggódó riportert és felvázolja a Kánaánhoz vezető legbiztosabb utat. Péter könnyes szemekkel hátrahanyatlik és a bőrfotel kárpitjába temetkezve elmorzsol egy hálás könnycseppet. Hát mégis van remény. Látják kedves nézőink! Én a legteljesebb mértékben meg is nyugodtam. Lesz már miből befizetnem Dáciám következő részleteit.
A kalácsképű megmondóember végezetül cinkosan kikacsint a kamerák mögé, ahol azért árgus szemekkel nézik mennyire képes korrektül teljesíteni a rábízott feladatot. Oké Petikém. Nem volt ez rossz. Legalábbis nem volt annyira átlátszó, mint Obersovszky Péter, Schmitt Pál interjúja, aki seggnyalásban annyira elvetette a sulykot, hogy másnap a BBC táviratban gratulált, mert azt hitték, hogy az év legjobb politikai kabaréjának voltak szem és fültanúi.
Hajdú Péter felért szakmájának csúcsúra
A riportot senki sem hagyja ki. Mert biztosak vagyunk benne, hogy voltak olyan elvetemültek, akik inkább a szaloncukorra koncentráltak és nem Hajdú Péter belpolitikai debütálására. Azt viszont most megígérhetjük, hogy ha bepótolják a mulasztást, akkor a látottakat sohasem fogják elfelejteni. Ugyanis szakmai csúcsára érkezett a TV2 üstökös riportere, akárcsak annak csatornája, amely nem volt rest a frekvenciáját és nem éppen töretlen nimbuszát adni a produkcióhoz.
Köszönöm az interjút Miniszterelnök Úr! Elmehetek?
Nem régen történt:
Utolsó kommentek